2014. október 5., vasárnap

Rugelach


Egy kis magyarázat Mautner Zsófitól
" A rugelach, ez a különböző édes töltelékkel megtöltött (lekvár, dió, mazsola, fahéj, vagy csoki) kifli zsidó eredetű recept, állítólag lengyel.
 Bizonyos források pedig azt írják, hogy leginkább Bécsben volt népszerű a kifli (félhold) formájú sütik készítése, ugyanis ezzel ünnepelték a törökök fölötti győzelmet
New York-ban ilyentájt sok pékség megtelik ennek a sütinek a fantasztikus illatával és az emberek kilószámra viszik 

A tészta krémsajttal (cream cheese) készül, ettől elég (hajaj!) nehéz vele dolgozni, úgyhogy egyrészt nagyon fontos jól lehűteni, hogy nyújtható legyen, másrészt sok lisztet kell alá szórni. A töltelék nagyon édes ( a tészta nem annyira) és kicsit karamellizálódik sütés alatt. A végeredmény pedig? Életveszély. "

Hozzávalók:
  • 30 dkg liszt
  • 25 dkg puha vaj / persze margarin is lehet /
  • 25 dkg krémsajt / nekem mascarpone volt, de Philadelphia az eredeti /
  • 1 mk. só
  • 12 dkg porcukor / én kristálycukorral csináltam / 
A krémsajt miatt valóban nem könnyű dolgozni a tésztával, sőt......... de erre csak utólag jöttem rá. A tészta rendes összeállításához is kellett még liszt és nagyon fontos a hűtés is. Még így sem lesz teljesen könnyen kezelhető a tészta.
Készítsünk három gombócot a tésztából és legalább egy óra hosszára tegyük a hűtőbe.

Töltelék:
  • 1/2 cs.mazsola 
  • 15-20 dkg dió
  • 5 dkg barnacukor/ lehet édesebbre is / 
Ezt egy késes aprítóban morzsásra  őröltem és kevés fahéjat kevertem hozzá. Ez a töltelék nem lett nagyon édes, de én nem is akartam olyanra csinálni.
  • baracklekvár a tészta megkenéséhez
  • porcukor fahéjjal összekeverve, a kisült tekercsek átforgatásához

A tésztát kinyújtottam,--lehetőleg vékonyra kell--- megkentem a lekvárral, megszórtam a diós keverékkel és feltekertem, de egy lapból két kisebb tekercset készítettem.
----a tekercseket érdemes újra a hűtőbe tenni, mert úgy könnyebben kezelhető lesz. Én nem tettem, de így is használható volt.
Ezeket felvagdostam és állítva tettem a tepsire. 
---Az eredet rugelach pici kifli formára van tekerve, de így sokkal egyszerűbb és nekem ez nagyon sokat számít.
Kb. 170°C-on sütöttem 20 percig. A meleg sütemény még puha, ezért óvatosan kell bánni vele, de 1-2 perc múlva már jól kezelhető. Érdemes ennyit várni, mielőtt a cukorba forgatjuk.
Még melegen beleforgattam a  fahéjas porcukorba.
Egy recept szerint a még sületlen tésztát kell fahéjas cukorba forgatni és azután felvagdosni és megsütni. Nekem ez túl macerás lett volna, de biztosan úgy is nagyon finom lenne.
Nagyon-nagyon finom és nem annyira bonyolult, mint első olvasatra tűnik.
Most, hogy már ismerem a tészta tulajdonságait, biztos vagyok benne, hogy máskor is megsütöm.

Karfiol, répa és lenmagliszt a köretben


Egyszerű köret zöldségekből.
A testvérem paleozik és ugyan nem megszállott konyhatündér, de egészen jó ételeket hoz össze a paleo diéta jegyében. Én nem paleosan készítettem, csak hasonlóan.
Ennek az ételnek az alapja is tőle származik, de én gyorsan leegyszerűsítettem.Szerintem neki is tetszeni fog!

  • sárgarépát finomra lereszeltem
  • karfiolt késes aprítóban morzsásra vágtam
  • apróra vágott hagymát pároltam olajon
  • a nagyobb mennyiség miatt két tojást adtam hozzá
  • toscan fűszerkeverékkel ízesítettem, sóval, frissen őrölt borssal
  • lenmaglisztet adtam hozzá, hogy sűrűbb legyen
  • sütőpapíros tepsibe öntöttem és megsütöttem
Ennyire egyszerű!
Nagyon könnyű, nagyon finom köret lett belőle.

Eredetileg főtt karfiolból és főtt répából készült és kanálnyi halmokat kellett kisütni.

Tönkölybúzával töltött dagadó paleo körettel


Nem, nem paleozom, de előre bocsájtom, semmi kifogásom ellene. Nagyon finom és nagyon egészséges ételeket esznek ők, de szerintem a szigorúságuk egy kicsit túlzás. Nekem! Igaz, ha valamiért muszáj lenne, talán én is ragaszkodnék a szabályokhoz.
Az egészséges étkezés számomra is fontos már nagyon régóta, de nincsenek kőbe vésett szabályok.
Sok érdekes alapanyagot próbáltam már ki több-kevesebb sikerrel, voltak felejthető próbálkozások is, de a többség beilleszthető lett a napi étkezések közé. Igaz, nem napi rendszerességgel, de állandósult sok alapanyag.
Ilyen a tönkölybúza is, amit már két éve próbáltam ki először, de csak néhány alkalommal készítettem, viszont mindég szem előtt volt.
Most megint vettem és eltettem, hogy majd lesz vele valami.
Amikor a dagadót akartam elkészíteni, a köret ötlete volt meg először, amihez a lenmagliszt kellett és miközben ezt kerestem, megtaláltam a tönkölybúzát.
Hát, így születnek a receptek.



  • a tönkölybúzát megfőztem sós vízben
  • apróra vágott hagymát pároltam
  • csirkemájat kis darabokra vágtam
  • tojást tettem  a keverékbe
  • só, bors, majoránna, kicsi toscan fűszerkeverék
  • friss kenyérmorzsa, hogy felszívja a fölösleges nedvességet
Ezzel töltöttem meg a húst.
Már többször írtam, hogy szinte minden alkalommal, amikor nagyobb darab sertéshúst vagy csirkecombokat sütök, akkor karikára vágott hagymával ágyazok meg a sütőedényben a húsoknak. Így ugyanis nem ég le és a sütés végén egy nagyon egyszerű, gyors mártást tudok készíteni.
-----A hús alatt maradt zsíros szaftot / --ha sok a zsír, azt le kell önteni róla /  a hagymával és a fokhagymával összeturmixoltam, egy evőkanálnyi tejföllel együtt és már készen is volt a mártás.