2013. január 6., vasárnap

Lapos zsömlék, de szándékosan


Régebben gyakran sütöttem ilyen és ehhez hasonló lapos zsömléket, mert a gyerekeim ezt szerették, ugyanis könnyebb volt átharapni, mint azokat a szép gömbölyűket.
Nekem ez nagyon jól jött, ugyanis akkor még nem is tudtam igazán megformázni a zsömlét. Sütöttem én olyanokat is, de nem voltam elégedett vele.
A másik ok az volt, hogy gyakran kevertem a lisztet teljeskiőrlésűvel és ezek a zsömlék bizony sokkal sűrűbbek, tömörebbek lettek. A laposakat pedig könnyebb volt megfelelő méretűre formázni.
Volt egy másik változat is, ami azért lett népszerű, mert nagyon gyorsan elkészült, hiszen egyáltalán nem kellett megformázni a tésztát, hanem egy gáztepsibe terítettem és amikor megsült, akkor vagdostam el négyzetekre.
Ezek nagyon népszerűek voltak nálunk.
Közben megnőtt a gyerekeim befogadó képessége és visszatértem a formázott zsömlékhez, meg persze be is gyakoroltam és egyébként meg már nem érdekel, hogy tökéletes legyen a formája.


Most egy olyan tésztát állítottam össze, amiben el kellett tüntetnem 25 dkg szavatossági idő lejárta előtti túrót. az ilyen túró már csak sütésre jó, mert mielőtt elfogyna, lejár a szavatossági ideje és az nekünk nem jó. A túró nem mindég fogyasztható a lejárat után, de sütni tökéletes.
Ez a tészta kicsit lágyabb lett, mert nem figyeltem rá kellőképpen, ezért úgy döntöttem, hogy jöjjön akkor a szögletes és lapos zsömle.
A teteje azért fehér, mert én keményítős vízzel szoktam lekenni, hogy a magok ráragadjanak. E nélkül nekem mindég lepotyognak.

Amíg megfől a tészta, elkészül a mártás


Már többször megállapítottam, hogy el tudnék éldegélni tészta ételeken. Na jó, egy ideig biztosan! Olyan sokféle van már, ami helyet követelt magának a mi hagyományos tésztáink mellett, hogy nem lenne nehéz a választás. Ma már nem csak a tészták sokfélesége, de a rávaló szószok és mártások bősége is segítene ebben. Nem egy olyan van, amit tényleg el lehet készíteni annyi idő alatt, amíg megfől a tészta. Ha időnk engedi, akkor pedig végtelen az olyan receptek sora, amelyek különféle nemzetek tészta ételeivel ismertet meg.
Ilyen hasonló gyors tésztát szoktam csinálni úgy, hogy receptet nem is érdemes írni róla, hiszen összepakolok mindent, amit találok, aztán megesszük. Mindég megesszük, hiszen ehetetlent nem teszek az asztalra, legfeljebb nem lesz belőle ismétlés, Jobb esetben változtatok rajta, de lehet, hogy el is felejtjük.
Ezt most csak azért írom le, hogy legyen legalább egy féle a blogon is. Ennek apróbb változatai mindég finomak.
A mennyiségek szabadon választhatók, kinek-kinek ízlése szerint.
Az a sokszor elhangzó mondat, miszerint az egyszerű ételek sikere a jó alapanyag, itt is igazzá válik.

  • Olívaolaj és vaj keverékén apróra vágott hagymát és fokhagymát fonnyasztok
  • Fél dl fehérbort öntök rá és kiforralom
  • Nyers, szárított sonkát csíkokra vágok és kissé megsütöm a hagymán
  • Mirelit borsót szórok bele és félpuhára főzöm
  • Só csak óvatosan kell bele, de frissen őrölt bors jöhet
  • Lágy krémsajtot teszek hozzá / mascarpone lenne a legjobb vagy gorgonzola, de most nekem sem volt /
  • Zsíros tejszínnel felöntöm, ugyanis ennek van íze / ez most 30%-os főzőtejszín volt /
  • Összeforralom és ha kicsit sűrű lenne, akkor a tészta főzővizével lehet majd higítani
Közben olívaolajon  félbevágott koktélparadicsomokat / mert ennek van édes íze / befűszerezve megsütök.
A fűszer a kedvenc provanszi fűszerkeverékem.
 Mint minden tészta étel, ez is leginkább frissen elkészítvea legjobb.
Nagy bánatom, hogy nem tudok ilyesmit másnapi ebédnek megfőzni, pedig nagyon megkönnyítené az életem.