2012. szeptember 23., vasárnap

Egyszerű sült csirkecombok vokban sült zöldségekkel


A csirke sajnos nem kapirgálós volt, ezért kellőképpen össze is zsugorodott a sütés végére, de ez is elég volt, hogy ne érezze azt senki, hogy vega kaját kell ennie.
Vége a nyárnak, ez már visszavonhatatlan, ezért másfajta zöldségek kerülnek a kosárba, mint eddig.
Nem bánom, mert a nagy kedvencnek, a sütőtöknek és a paszternáknak most kezdődik a szezonja.

Amíg a csirkék befűszerezve, egy kevés liszttel megszórva libazsírban elősütve és egy kevés fehérborban úszva készültek a sütőben, addig a tűzhely tetején összeállt a köret.


 Kicsit ugyan elnagyoltam a dolgot, mert a répa és a paszternák előfőzve  könnyebben kezelhető lett volna, de nálunk nem okoz gondot, ha roppanósak a zöldségek. Gyakran készítem így, bár most egy kicsit kisebbre kellett volna vagdosni, de ezen is lehetett segíteni úgy, hogy egy kevés vizet öntöttem a vokba és letakartam. A krumplinak sem ártott volna az előfőzés, de mivel szinte minden zöldség egyébként nyersen is fogyasztható, ezen a kis kellemetlenségen hamar túl tettem magam.
Természetesen a kedvenc provanszi fűszerkeverékem nem hiányozhatott, de egy kevés gyömbér, csili, fokhagyma, só és bors is került bele.


A vok nagyszerű találmány! Sokáig nem használtam, mert nem volt olyan helyem, ahonnan könnyen elő lehet venni, ha szükség van rá. Most sincs ilyen, de most a konyhában tartom és kéznél van, igaz, nem szép látvány, de ez érdekel a legkevésbé.
Igen, sajnos idáig el kell jutni, hogy ezt vállaljuk, mert az itthoni munkánk megkönnyítése mindennél fontosabb.
A hétvégi gázlopás miatt sokan panaszkodnak, hogy nincs elég nyomás és kicsi a gáz fűtőértéke, ezért nagyon jól jön a vok, amiben úgy lehet sütni, pirítani, hogy a zöldség valóban süljön és ne megfőljön.
Emiatt nagyon sokat dühöngtem, ezért döntöttem úgy, hogy inkább előveszem a vokot.

Mazsolás kelt csigák



Az úgy volt, hogy a fagyasztóban találtam egy csomag szilvalekváros derelyét és megfőztem.
Igen, szoktam venni, sőt, ilyesmit nem csinálok itthon, mert sok időbe telik, de azért évente egyszer - kétszer csinálok házi szilvásgombócot. Inkább csak egyszer. / a mirelit gombócot viszont ki nem állhatom /
Semmi bajom a mirelit alapanyagokkal, mert a maguk természetes módján kerülnek a konyhába és azt csinálok velük, amit akarok.
A derelye talán nem egészen ilyen, de nem vagyok gasztrosznob, nem fóbiám a bio és nem tudok itthon tehenet tartani, ezért a boltban veszem a húst:))
Na jó, félre a tréfával, ezen hosszan lehetne vitázni, nem szándékom ezt elindítani!

A kifőzött derelyére a zsemlemorzsát szárazon szoktam megpirítani, szerintem fölösleges zsiradékot tenni alá.
Most arra gondoltam, hogy a morzsával együtt pirítok diót is, mert az úgy finomabb lesz és ebbe forgatom majd bele.

A darált diót is a fagyasztóból vettem ki, de már nem akartam visszatenni a  maradékot.

Kb. 10 dkg diót és 10 dkg mazsolát egy késes aprítóban összevágtam és saját --kicsit hígabb -- szilvalekvárral kevertem össze annyira, hogy egy sűrű masszát kapjak.

Közben-- mert időm, mint a tenger --mindenképpen  kalácsot akartam sütni, ezért bedagasztattam a géppel egy tésztát két tojás sárgájával, barna cukorral és tejjel.

Csináltam belőle kicsi császárzsömle formázású kalácsokat és egy tészta darabot kinyújtottam, megkentem a diós töltelékkel, feltekertem és szeletekre vágtam.
A tésztakarikákat tepsire fektettem és kelesztés után megsütöttem.
Hát, így hasznosítottam a maradékokat a család megelégedettségére.