2012. szeptember 14., péntek

Újdonságok


Ezt találtam nemrég a boltban!
Amikor kenyeret kezdtem sütni, friss élesztővel csináltam, mert így tanítottak. Azóta is ennél maradtam, de tudom sokaknak a szárított egyszerűbb és az eredmények azt mutatják, hogy nem kell tartani tőle.
Több féle létezik a piacon, de most a jól bevált Budafoki friss élesztő mellett megjelent a szárított is.
A zacskón pontosan leírják, mennyi friss élesztőnek felel meg egy tasak.



Ez pedig a kedvenc provanszi fűszerkeverékem, ami nem sós, nem pác csak tiszta fűszer.
Igaz, ezek külön is ott vannak a fűszeres kosaramban, de sokszor versenyt futva az idővel, ez nagy segítség nekem.
Vigyázni kell azért az adagolásra, mert könnyen túl lehet fűszerezni vele az ételt.

A másikat most találtam és mint nagyon sok mindent, ezt is kipróbálom, azután lehet, hogy végleg elfelejtem, de az is lehet, hogy megtetszik.

Csilizselé


Egy ideig hezitáltam az elkészítésével, mert sok olyan receptet teszek el, amiről azt gondolom, hogy ez nekem is kell, azután mégis megijedek a tennivalóktól. Nehezebbnek gondolom, mint amilyen valójában és később már  bánom, hogy nem kezdtem hozzá előbb.
Most pedig már dugdosom az üvegeket, hogy amíg a következőadag el nem készül, legalább lássam az eredményt.
Nekem egy kicsit ugyan kevés lett bele a csilipaprika, de ez ízlés dolga. Nálam az volt a baj, hogy  nagyobb mennyiséget készítettem, mint amit a recept ír, ezért nem lett elég erős.
Most egy édes-csípős zselé lett belőle, ami viszont csípős fájdalom nélkül eteti magát.


 A receptet Duende blogján találtam és miután úgy láttam, hogy nem kőbe vésett, egy kicsit változtattam rajta, de csak azért, mert egyszerűen nem tudom megállni. Ilyenkor már meglódul a fantáziám, de nem árt egy jó alap hozzá. Ez a recept pedig az!

Kettő kisebb kápiapaprika,
10 csilipaprika ( a kettő együtt ledarálva 15 dkg lett)
- ez az a nagyon kicsi, de brutális fajta -,
35 dkg cukor,
1 dl mézecet (fehérborecet),
1 csipet só,
4,5 dl víz
és a tasak leírása szerinti mennyiségű 3:1 befőzőcucc:

Amit én készítettem, annak a mennyiségét is lemértem, hogy ki tudjam számolni, mennyi zselésítő anyag kell hozzá, hogy ne legyen kemény a végeredmény. Ez fontos, mert a zselé remegős, nem tömör.
Ezekből az arányokból lehet dolgozni, a mennyiséget pedig bátran lehet változtatni az igényeknek megfelelően.
Meg kell kóstolni, hogy elég ecetes-e vagy éppen nem túl sok-e az ecet.
Szerintem - így utólag -  a számolás a legnehezebb  az egészben!

Nekem nem kápia paprikám volt, hanem kissé bágyadt - ezért olcsóbb - piros kaliforniai paprikákat vettem és sütőben megsütöttem. 
Lehúztam a héjukat és így dolgoztam vele. Összesen 70 dkg lett.
Az ecet sherry ecet és fehérborecet keveréke volt, mert az volt itthon.
A csilipaprikák magozásához gumikesztyű kötelező!

  • A megsült paprikákat és a magozott csiliket egy késes aprítóban összevágtam kb. 1/2 dl vízzel, de akinek nincs ilyen, az  darálja le.
  • A cukrot, a sót és a vizet -- amikor már kiszámoltam a súly alapján az arányokat -- összemelegítettem és az ecettel együtt felforraltam.
  • A paprikákhoz kevertem a zselésítő anyagot és beletettem a cukros vízbe.
  • Felforraltam ismét és még főztem egy ideig. 5 - 10 perc elég, 
Kimosott, csírátlanított kis üvegekbe tettem és a tető rácsavarása után fejre állítottam öt percre, azután a biztonság kedvéért a hűtőtáskában megágyaztam és másnapig ott hagytam az üvegeket.

Kevés üveg esetében remek dunsztolási megoldás a hűtőtáska, hiszen, ha  megtartja a hideget, akkor megtartja a meleget is. Régóta használom, bevált!

Vajas kenyérrel is nagyon finom, de tojással, pirítóssal,sajtokkal is lehet enni. Húsok mellé is kitűnő és bátran kísérletezzünk az ízekkel!

A végtelenségig egyszerű vacsora



Azt mondtam, amikor elkészültem ezzel az étellel, hogy 200 ft-os vacsora volt 20 perc alatt.
Ez persze így nem igaz! Az idő valóban 20 perc volt, az alapanyagok beszerzése pedig úgy történt, hogy egyik nap, amikor szokásos munka utáni bevásárlásomat végeztem, a boltban olyan árengedményes  cikkek voltak, amit nem lehetett otthagyni. Akkor még nem  tudtam, hogy mi lesz belőle, de mire haza értem, már kész volt a terv.

  • mozzarella 199 ft
  • olajbogyó 199 ft
  • minőségi bacon 199 ft
  • 25 dkg -os vaj  399 ft
  • hagyma pedig mindég van itthon
  • pici provanszi fűszerkeverék
Vajon megpároltam a szálasra vágott hagymát, sóztam, borsoztam és tettem rá egy gondolatnyi fűszerkeveréket.
Beleöntöttem az egész üvegnyi zöld olajbogyót, összeforgattam és darabokra tépve rátettem a mozzarella golyókat is.
Ezt így betehettem volna a sütőbe, hogy ráolvadjon a sajt, de ehelyett kapott egy fedőt.
A sütőben ugyanis ezalatt a bacon szeletek sültek, hogy jó ropogósak legyenek. Igaz, így elég sok zsírt kiengedtek magukból, de az sem veszett kárba, mert a kész ételt locsoltam meg vele.


Friss, de természetesen bolti péksüteménnyel nagyon finom vacsora lett belőle.
Amitől még különlegesebb volt, az a csilidzsem, ami előző nap készült.