2012. március 25., vasárnap

Medvehagyma mézzel karamellizált paszternák



Nagyon megkedveltem a paszternákot!
Régebbről voltak emlékeim, de évekig nem lehetett hozzá jutni. Amióta elérhető közelségbe került, gyakran készítem sült zöldségként, de volt már leves is belőle illetve egyéb levesekbe is bele szoktam tenni.
Most szegények idő hiányában elég régóta vártak sorsukra, kicsit össze is aszódtak, de nem romlottak meg.
Nem volt olyan étel, ami mellé megsüthettem volna, de sürgősen fel kellett használni, ezért körül néztem néhány blogon.
Volt ötletem, de gondoltam, másokét is hasznosíthatnám. Így is történt. Mautner Zsófi  blogjáról jött a megoldás.

  • 60 dkg paszternák
  • 1 kk. kurkuma
  • 2 kk. madras currypor
  • 1 mk. csilipor
  • 1 ek. medvehagyma méz
  • frissen őrölt bors
  • 3 ek. olívaolaj
Alaposan összekevertem mindent és egy teflonos sütőedényben kb. 160°C-on a sütőben megsütöttem 15-20 perc alatt.
Ennyi idő elég volt, mert csinos kis darabokra vágtam fel.
Az alacsonyabb hőmérséklet alatt kellően megpuhult, de még kicsit ress maradt.
A méz valóban karamellizálta. Gyönyörű színe lett és nagyon finom fűszeres, édeskés.
Függőséget okozhat, nem lehet abbahagyni. Sajnálom, hogy csak most próbáltam ki, de megjegyzem magamnak jövő télre.

Kerti zöldsalátát készítettem mellé, mert már kezd elszaporodni a csorbóka és kibújt a boglárka is. A tyúkhúr még nem kelt ki, de remélem utól éri a többit hamarosan.


Utólag annyit írnék még, hogy részemről a currypor mennyiségét emelni fogom legközelebb, mert én nagyon szeretem az ízét, de aki nem szokta meg, annak ez a mennyiség elég lesz. 

Élesztett öregtésztás kifli


Nem a recept miatt írok most / -sem /, mert nincs benne semmi különleges, csak azért, hogy újból magasztaljam az öregtészta használatát és különösen azt a változatot, amikor első lépésként fel kell éleszteni a hűtőben várakozó alapanyagot.
Már több, mint egy  hete árválkodott a hűtőben, némi levet is eresztett, aminek nem volt épp bizalom gerjesztő színe, de nem volt savanyú illata sem még.

Hihetetlenül könnyű tésztája lett, jó illata, nem csak a süléskor, de felvágva is a belsejének. Szeretem szagolgatni a finom illatú tésztát, mert ilyenkor még ma is örülök annak, hogy ez az enyém.


Azt hiszem a házi kenyérsütés tényleg függőséget okoz!
Van már néhány év a hátam mögött, de én ma is nagyon élvezem és sajnálom, hogy több időt nem tudok fordítani rá.
Igaz, a gyakorlatnak meg van az az előnye, hogy a minden napra szánt kenyeret vagy péksüteményeket már gond nélkül összedobom. Ilyenkor nincs benne semmi csavar, mert ennek sikerülnie kell.
Viszont recept sincs, mert látom a tészta állagán, hogy mivel kell egy kicsit javítani rajta.
Tulajdonképpen nekem nincs is olyan receptem, amire azt mondhatnám, hogy ezt vagy azt mindég pontosan úgy készítem.


Csak azért teszek ide képeket, hogy kedvet csináljak hozzá!!!! Remélem, sikerül!