2011. december 18., vasárnap

Haltöpörtyű , sajnos csak Karácsonykor


Sajnos nálunk is ritkán kerül ponty az asztalra, mi is Karácsony táján esszük meg az évi adagunkat. Halat azért készítek év közben is, de az inkább a fagyasztott tengeri fajta, esetleg az afrikai harcsa, amit nálunk is nevelnek.
Ilyenkor viszont maximális gazdaságossággal járunk el, ezért készül a haltöpörtyű is.


Nem ördöngősség a hal irdalása, igaz kell hozzá egy erős pengéjű éles kés. Az sem árt, ha nagyobb, mint egy zöldséghámozó.
Hallani lehet, ahogy pattannak el a szálkák.
Arra kell vigyázni, hogy a hal bőrét ne vágjuk át túl gyakran, mert akkor igen pici szeleteket kapunk. Nekem sem sikerült először, de kitartó gyakorlással segíthetünk rajta.
Irdalás után bármilyen étel elkészíthető az ilyen halból is és nem kell félni, hogy megakad a szálka a torkunkban.

Már írtam arról, hogy mekkora fokú pofátlanságnak tartom, hogy halfilé néven olyan darabokat árulnak, amelyeknek a fölső szélesebb része hiányzik. A farok hústalan részét árulják a filé drága árában.
Ezért kell egész halat venni és megtanulni filézni.


Ebből pedig a halászlé készül. Nálunk csak pontyból, mert bőven marad alapanyag a halak szétszedése után.
A halászlé is olyan étel, amire mindenki azt mondja, az övé a legjobb. Mi is ezt mondjuk.

Karácsonyi ajándék a 100.


Karácsony van. Ajándékozunk, szeretet adunk, örömet szerzünk.
Ajándékot kaptam én is itt, a blogon.
Lassan gyarapodik a regisztrált látogatók száma, de a nézelődők sokan vannak. Mégis úgy illik, hogy most, amikor ilyen kerek szám lett az érdeklődőké, köszönetet mondjak mindazoknak, akik olvasgatnak, érdeklődnek, kíváncsiskodnak.
Nagyon jól esik, be kell, hogy valljam. Nem vagyok álszent, igenis fontos, hogy legyen visszajelzés arról, amit csinálok.
Mondhatnám, hogy csak a magam kedvére írogatom a recepteket, meg, hogy egy helyen legyenek, de ez így nem egészen igaz.
Örülök, ha én is segíthetek másoknak, mert nekem is nagy szükségem volt és még van is arra, hogy  kapjak segítséget, ha szükségem van rá.
Sok kedves emberrel ismerkedtem meg itt, a virtuális konyhában és jó érzés nekem, hogy egy ilyen közösséghez tartozhatok. Hasonló érdeklődés, hasonló gondok, hasonló nehézségek és főleg hasonló sikerek.


Szeretettel köszöntöm a 100. regisztrált látogatómat --- Málna konyhája blog tulajdonosát.
Valós köszönet egy virtuális virággal!