2010. június 3., csütörtök

Bagett készítése fázisképekkel

Bármilyen hihetetlen, eddig én még nem sütöttem bagettet. Pontosabban sütöttem, de a tészta formázása nem volt ilyen szabályos. Talán csak szerencsém volt, hogy a kész termék megkaphatta a bagett nevet, mert erősen hasonlított rá. Nézegettem már egy ideje, de úgy voltam vele, mint sok más gyönyörően megformázott péksütivel, hogy én ilyet nem tudok, de a lényeget igen. A tészta elkészítése és "valamilyen " formázása mindég összejött, de kihívásnak tekintettem minden elmaradt technikát. Amikor valami miatt kényszer pihenőn vagyok itthon, akkor szoktam elővenni a kihívásokat.






Annyira megtetszett ez a formázás és annyira nem találtam nehéznek, hogy második alkalommal már mini bagetteket sütöttem. Igaz, ebben volt már némi csalás, mert meguntam a hajtogatást és egy részét hanyag eleganciával a lentebb látható fokozatban egyszerűen végig tekertem. Kicsinek tökéletes lett, még ha a végein látszik is a kegyes csalás.





Értem én a lényeget, de valószínűleg nekem vékony lett a kinyújtott tésztám, mert a megsült nagy bagettnél látszik a duplán feltekert tészta a bevágás alatt. Gyanítom, hogy ennek nem kellene látszani.





Az összecsipkedés először nem akart úgy maradni, de kicsit erőszakosabban nyomkodtam meg, és ez már hatott. Azért ez már bagett forma, nem? Gyakorlat teszi a mestert, nem ez volt az utolsó ilyen formázásom, de szándékosan nem a legjobb végeredményt akartam megmutatni, mert odáig bizony rögös út vezet és a tanulópénzt is meg kell fizetni, hacsak valaki nem olyan őstehetség, mint Limara.






A tészta hozzávalóit most nem írnám le, mert csak a formázást akartam megmutatni, de könnyen lehet receptet találni hozzá, mert nem szigorúan egy receptből lehet elkészíteni.







15 db-ot tekergettem. Hát csoda, hogy eluntam? Egyébként is kicsit türelmetlen vagyok, most is gyorsan látni akartam a végeredményt.






Lehet, hogy ez a malőr is ennek a türelmetlenségnek köszönhető? Ettől csúnyábbakat sütnek a profi pékek, / kivételek mindég vannak / és az még nem is ilyen finom.

Hagymácska édesen

Limara hagymácskája teljesen elvarázsolt! Szép és biztosan finom is, ebben nem szabad kételkedni. A sült hagymát nagyon szeretem és általában nagy hagyma evők vagyunk, nem volt kétséges, hogy ezt meg kell sütnöm.
A képen nem látszik ugyan, de a tésztán nem hagyma van, hanem cukorral összedarált mazsola. Miért? Azért, mert krónikus kalács hiányom volt már, és a család azt eszi, amit én főzök vagy sütök. Márpedig én most kalácsot akartam enni. A hagymácska formázása viszont annyira megtetszett, hogy mindenképpen meg akartam csinálni. Limara leírásából ugyan nem derült ki számomra, hogy a tésztát ő feltekerte-e, de én tekertem rajta néhányat, mielőtt a középső gombóc köré hajtottam. A tésztát megkentem olvasztott margarinnal és erre szórtam a cukros mazsolát.

A tészta utolsó csíkjait bedugdostam a többi alá, hogy ne nyíljon szét. Tojással megkentem és dekor cukorral szórtam meg. 180 fokos sütőben sütöttem 15 percig, azután letakartam és tovább sütöttem még 15 percig.
  • 60 dkg liszt
  • 3 dl tejszín
  • 2 ek burg.por
  • 1 tojás és egynek a fehérje
  • 2,5 dkg élesztő
  • 3 kk. süssina
  • 1 ek vaníliás cukor /saját /
  • 5 dkg olvasztott margarin
  • 1 kk só

Ebből a tésztából készítettem, de normál kalácstészta receptje is jó.

  • Közben megnéztem Maci pogácsáját, ami az ötletadója ennek a hagymácskának, és először azt hittem, hogy ugyan ilyen tésztából készült és, hogy az is édes
  • A következő ez a fetasajtos változat lesz, mert nagyon hívogató és kiderült, hogy a tészta cikkek nincsenek föltekerve
  • Az én édes hagymácskámnak pedig a rózsa kalács nevet adtam
  • Nem túl eredeti, de ez jutott eszembe, mert erre hasonlít