2010. február 26., péntek

Ricset avagy a sólet kistestvére



Nem szeretnék elmélkedést folytatni a sóletről, mert nálam jobban értők- és ismerők már megtették, azokat a bejegyzéseket érdemes elolvasni, ha valakit érdekel az eredete. Annyit azért elmondok, hogy a sólet és a ricset között az a különbség, hogy a sóletbe teszünk gerslit és ettől ez az étel más nevet kap. Az én ismeretségem ezzel az étellel egy régi szakácskönyv kapcsán kezdődött. Azóta talán évente egyszer készítem, de nem alkalomhoz kötve, hanem akkor, amikor eszembe jut. Egy-két kiadós evés után nyugodtan kivárjuk a következő évet. Nem gondolnám, hogy ez az elkészítési mód az eredeti, de talán hasonlít hozzá, amennyiben a régebbi szakácskönyvek ezt fontosnak tartották.

Most nem készítettem nagy mennyiséget, de még így is jutott mindenkinek bőségesen.


  • 30 dkg tarkabab

  • 5 dkg árpagyöngy

  • 2 fej hagyma

  • 2 ek libazsír

  • 2 kk őrölt pirospaprika

  • 1 ek sós darált paprika

  • 2 ger. fokhagyma

  • 3-4 ek liszt

  • 1 db füstölt pulykacomb

  • 1 kisebb füstölt csülök

  • 7 db tojás

Azzal kezdem, hogy egy elég nagy lábasban, amit a sütőbe is be lehet tenni megolvasztom a libazsírt és megpárolom benne a két fej apróra vágott hagymát. Ráteszem a sós paprikát és az összetört fokhagymát is. Most kerül bele a liszt, amit jól elkeverek. Rászórom az őrölt paprikát és felengedem vízzel. Összekeverem, beleteszem az áztatott babot és a gerslit. A nagyobb darabokra vágott, előfőzött húsokat is hozzá teszem és felöntöm annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Felforralom és ezután beteszem a sütőbe.


170 fokon sütöm két óra hosszat. Ezután kiveszem, megkeverem és beleteszem a tojásokat. Ha nagyon elfőlte volna a levét, akkor most pótolom. Visszateszem a sütőbe és 160 fokon még egy órát sütöm.


A sólet olyan sűrű legyen, mint egy nem túl híg főzelék. Tehát, ne álljon meg benne a kanál.


A főzési idő függ a bab mennyiségétől, de szerintem nem kell 4-5 óra hosszáig főzni.

Moszkauer vagy valami hasonló

Ez a recept legalább 30 éve került hozzám. Egy akkori kolléganőmtől kaptam, mert már akkor is lelkesen gyűjtöttem mindenféle receptet. Sokat számított, ha kipróbálta már az, akitől én kaptam. A sütemény neve semmit sem mondott, de nagyon tetszett. Elkészíteni sem volt nehéz, bár a csokis talp sokszor lemaradt róla idő hiányában, de ez senkit nem gátolt meg abban, hogy megegye. Egy ideig gyakrabban készítettem, azután elfelejtődött. Nem régen láttam valamelyik blogon egy receptet, de sajnálatos módon nem jegyeztem meg a hozzávalókat, mert úgy gondoltam, van nekem sajátom. Nem állítom, hogy ez egy eredeti recept, sőt, egyáltalán nem tudom, milyennek kellene lennie? Nem néztem utána, de akit érdekel, tegye meg.
  • 16 dkg darált dió
  • 15 dkg cukor
  • 15 dkg margarin
  • 8 dkg darált narancshéj
  • 1 cs. vaníliás cukor
  • 1 dl tejszín
  • 1-2 dkg liszt

Lassú tűzön összefőzöm a margarint, cukrot, diót és a narancshéjat a tejszínnel. Beleteszem a vaníliás cukrot is és hozzákeverek kb. 1 ek. lisztet. A massza elég híg lesz, de ki kell hűteni és így még sűrűsödni fog.

Sütőpapíros tepsire teáskanálnyi masszát teszünk és egy kicsit lenyomkodjuk ill. szétkenjük.

Körülbelül 8 perc alatt megsül 170-180 fokos sütőben, de figyelni kell, ha a széle kezd barnulni, akkor már jó.

Ha kihűltek, az aljukat csokoládé mázzal vonjuk be.

  • 10 dkg csokoládé
  • 1 ek olaj

Én mikróban szoktam olvasztani a csokit. Először 2 perc 300 W-on, azután megkeverem és még 1 perc 400 W-on. Visszatenni már nem szükséges, mert kevergetés közben szépen felolvad az össszes csokoládé. Kenegetés közben melegen tartani, viszont kell.


Nekünk nagyon ízlik ez a változat. Sőt, én szoktam sűrűbb masszát is készíteni, mert legalább 5 dkg lisztet teszek a diós krémhez. Ekkor persze nem Moszkauer lesz a neve, de nagyon egyszerű és nagyon finom sütemény készül belőle.