2009. május 13., szerda

Menta és túrókrém



A menta menthetetlenül elszaporodott a parányi kertemben. Két féle is van, egy csúcsos levelű és egy puhább, hullámosabb. Vagy fodrosabb? Minden esetre a gyomok már nem férnek el mellettük. Tavaly még csak a limonádéba tettem és némely hús mellé sütőben sütéskor, de nem volt vele komoly szándékom. Nem úgy az idén!
Újkrumplit sütöttem sütőben és mellé készítettem egy túrós, tejfölös, hagymás, mentás mártogatóst. A túrókrém elég sok mentát elnyelt anélkül, hogy erőteljesen kiérződött volna az íze. Kicsi só és bors került még bele.
Ha külön készíteném pl. zöldség mártogatáshoz vagy pirítóshoz, akkor még olívaolajat is tennék bele. Balzsamecetes jégsaláta volt mellé. Nem diétázunk a szétválasztó étrend szerint, de szoktam ilyesmire is gondolni. Nem éppen ebben a párosításban. A Fiúk jobban szeretik a hús--zöldség összeállítást!

Megsütöttem Fűszeres Eszter diós újkrumpliját is. Na, ennek igazán sikere volt! Igaz Eszterrel ellentétben én ebből csináltam húsos ebédet, hogy a Fiúk is jól lakjanak. Egy kis sült csirke nem rontott rajta. A zöldség azért innen sem hiányzott. A Nigella féle salátás-zöldborsós köretet csináltam meg, de nem állítom, hogy Ő is így készítette. Én, így:
  • két csomag újhagymát nagyobb darabokra vágtam és olajos, vajon pároltam, sóztam
  • 1/2 kg mirelit borsót adtam hozzá és tovább pároltam, pici vízzel
  • két saláta belső, szép fejes részét levelekre szedtem és hozzáadtam
  • befejezés előtt összevágott mentát szórtam bele

Nem kellett sokáig párolni, tul.képpen a borsótól függ az idő. A salátának is kell egy kicsivel több idő, mint gondolnánk. Sosem ettem régebben forrázott salátát, a finom ropogós saláta helyett, de ez a fajta most egészen más, ha köret a neve.

Kecskesajt


Találkozásom a kecskesajttal nem újkeletű, de a barátság vele, igen. Eddigi életemben sok mindent kipróbálhattam. Ez sokszor szó szerint értendő, mert sok minden valóban maradt a kipróbálás szintjén, de nem feltétlenül azért, mert nem akartam többé enni belőle. Az elmúlt húsz év előtti negyven évben nem volt könnyű hozzájutni különlegességekhez.
Ilyen volt nekem a kecskesajt is. Kóstoltam, többször is, de nem ízlett. Kecskeszőr szaga volt. A tejnek is. A vállalkozó kedvem nem múlt el, ezért újra kóstoltam. Tiszta, finom, jó ízű és nem kecskeszagú. Kicsit drága ugyan, de hát nem úgy kell enni, mint a mi jól bevált Trappistánkat. A készítője ugyanaz, akiről Palócprovance is írt. Nem csináltam belőle semmilyen ételt. Úgy ettük, ahogy volt, hogy érezzük az ízét.





Amivel mégis kiegészítettem, az a sült spárga volt rucola pestóval. Nekem már meg volt főzve a spárga, mert nem azon a napon akartam felhasználni, amikor vettem, ezért egy napos hűtőben való tárolás után, kicsit meghámoztam a szárak alsó harmadát és sós-cukros-citromos vízben megfőztem kb. öt perc alatt.
Egészen tavalyig sosem hámoztam meg, mert klasszul el lehett törni ott, ahol a fás rész kezdődött. Hittem én! Ha meghámozom, akkor még kevesebb esik le a végéből, mert nem ott fás, ahol törik, hanem sokkal lejjebb! Igaz, a hámozással meg a vastagságából veszít. A főtt spárga még két napig várakozott a hűtőben és közben vészesen fogyott. Nem karcsúbbak lettek, hanem egyre kevesebben. Ropi helyett spárga? Mi lett a Gyerekeimből? Így aztán vacsora lett a csirágból, nekünk sajttal, Nekik krumplival és rucola pestóval.





És még egy vacsora a spárgából. A főtt spárga maradékát sonkába tekertem és olívaolajat öntöttem rájuk a tepsiben, meg, hogy jól érezzék magukat a szoláriumban, kaptak egy kis vajat is. A vajtól remek ízük lett! Így sültek kb. 10 percig , a végén leöntöttem kb. 1 dl tejszínnel. Ezzel még 2-3 percig sültek és kész is volt. Ennyi maradék tejszínem volt, ezért kevéske lett a mártás. A vajas tejszín nagyon finom mártást adott hozzá. Saját készítésű tk. tönkölylisztes kenyérből készült sajtos prítós volt mellé és tea.